A 17. századra a gazdag tulajdonosok ezüst és arany gyűszűket rendeltek, amelyeket néha zománccal vagy drágakövekkel díszítettek. Ezek a tárgyak egyszerre voltak a kifinomultság demonstrációi és praktikus varróeszközök.
Folytatás a következő oldalon:
lásd a folytatást a következő oldalon
A gyűszűket nem csak varrásra használták – könyvkötők, csipkeverők és bőrművesek is használták őket. A populáris kultúrában szimbolikus jelentést nyertek: a Pán Péterben a gyűszű egy csók, és az eredeti Monopoly játékban is volt egy, ami tükrözi a háztartásokban való mindenütt jelenlétüket.
Manapság a gyűjtők nagyra értékelik a porcelánból, csontos porcelánból és sterling ezüstből készült régi gyűszűket. A múzeumok, mint például a németországi Fingerhut Múzeum, több ezer példányt mutatnak be, az egyszerű működő modellektől a díszes bemutatótárgyakig.
A gyűszűk még a modern korban is fennmaradtak. A modern kézművesek mind hagyományos, mind kísérleti darabokat készítenek, ékszerekbe, művészeti alkotásokba és emléktárgyakba építve be őket.
Az ókori bronztól a modern gyűjthető tárgyakig a gyűszű története számtalan generáción át szövődött. Több mint egy varrássegítő, az emberi kreativitás, a kézművesség és a legkisebb eszközökben is rejlő időtlen szépség bizonyítéka.
