A gyűszűk talán elég kicsik ahhoz, hogy elférjenek az ujj hegyén, de történetük évszázadokon, kultúrákon és kontinenseken átível. Eredetileg az ujjak tűszúrások elleni védelmére tervezték őket, mára műalkotásokká, státuszszimbólumokká és értékes gyűjtői tárgyakká váltak.
A legkorábbi ismert gyűszűk Pompejiből származnak, az 1. századból, bronzból készültek. Ezek az egyszerű, mégis tartós eszközök, amelyeket vulkáni hamu őriz meg, arra emlékeztetnek minket, hogy milyen fontos volt egykor a varrás a mindennapi életben. E kezdetektől fogva a gyűszűk végigkísérték a középkort, a reneszánszt és az ipari kort, megváltoztatva stílusukat és jelentésüket az út során.
A középkori Európában a gyűszűket bőrből, fából és fémből készítették. A 14. századra Nürnberg, Németország, híressé vált kiváló minőségű sárgaréz gyűszűiről, amely hírnév egész Európában elterjedt.
